post

Staffordshire terrier, avagy a médiahírek fenegyereke

Nem sok ennyire félreismert fajta van a kutyás világban. A staffikat valamiért igencsak félik az emberek, harci kutyának, félelmetes, vérengző fenevadnak kiáltják ki. Ennek okán persze bizonyos körökben divat lett ilyen kutyát tartani, és hát, valljuk be, a sorsuk pont a félreértettségük okán, ott sem rózsás.

Pedig aki alapos ismeretek, tudás és persze tisztelet birtokában kezd el nevelgetni egy staffot, az pontosan tudja, hogy kevés kellemesebb, kedvesebb társ van nála. Mivel igen intelligens fajta, a nevelése is igen könnyű. Ráadásul a gyerekeket imádja, kedves játszótárs, igencsak játékos, sokszor bohókás. Más állatokkal szemben előfordulhat agresszivitás, éppen ezért nem ajánlott, hogy a gyerek egymaga vigye le sétálni, még akkor sem, ha az eb a legjobb barátja, és a kutya is kellőképpen szocializált. Amúgy az amerikai staffordshire terrier az egyik legsokoldalúbb kutya. Bár vérengző fenevadként és harci ebként könyvelik el, kifejezetten ügyes nem csak őrzésben, de terelésben, akár vadászatban, sőt, a kutyás sportok kedvelőinek is ajánlható, mondjuk súlyhúzó versenyeken való részvételre.

Staffordshire terrier a hétköznapokon

Ez a fajta bizony igencsak összetett darab. Egyrészt rém kényelmes, hiszen a szőre nem igényel túl nagy gondoskodást, időráfordítást. Elég hetente kikefélni egy puha szőrű kefével, fürdetni pedig csak akkor kell, ha összemaszatolja magát, mondjuk a játék hevében. Ugyanakkor a mozgására figyelmet kell fordítani, márpedig ez időigényes. A staffordshire terrier igazi energiabomba, a napi kétszeri-háromszori, háztömb körüli séta édeskevés a számára, hogy levezesse felesleges energiáit.  Így mindenképp olyan gazdi mellé ajánlható, aki a felkészült, következetes nevelés és szocializáció mellett biztosítani tudja számára az elegendő mozgást. Emellett szüksége van a mentális stimulációra is. Mivel nagyon okos, intelligens eb, kell, hogy kihívásokkal, megoldandó helyzetekkel szembesüljön, és ne csak a teste, de elméje is elfáradjon a nap végére.

Angol gentleman, amerikai vagánysággal

A staffordshire terrier bizony – ahogy a neve alapján gondolhatjuk -, bizony angol ősökkel büszkélkedhet.  No persze ezek az ősök annyire nem kékvérűek, nem úri ebek voltak, sokkal inkább a bikaviadalokon használt erős, izmos, robosztus bulldogok. A mészárosok kutyáinak leszármazottja a staffi, ugyanis amikor a később divatossá váló kutyaviadalokon a bulldogok már túl nehézkesnek bizonyultak, a rafkós angolok elkezdték őket keresztezni más fajtákkal, főleg fürgébb, gyorsabb terrier félékkel. Egyes vélekedések szerint white english terrierrel, vagy a black and tan terrierrel, mások szerint foxikkal keresztezték a bulldogokat, és így született meg az új fajta, a harci ringek nagy örömére. A név is legalább annyira sokféle volt, mint a küllemi tudatosság nélküli, csak a viadalbeli alkalmassági szempontokat figyelembe vevő keresztezések. Hívták az új ebeket bull-and-terriernek, half and half-nak, pit dognak és pit bull terriernek. Ezzel együtt figyeltek arra, hogy a kutya jól kezelhető, irányítható és igen intelligens legyen.

Amikor az 1870-es években megindult a nagy kivándorlási hullám, sok angol és ír telepes vitte magával kutyáját az Új Világba, Amerikába. Naná, hogy ott is meg akarták honosítani a kutyavidalokat!  Itt a különféle keresztezésekkel igyekeztek növelni a méretet, hogy még sikeresebb kutyákat tudjanak a ringbe vinni.

Egy idő után azonban a staffordshire terrier, melyet az új hazában már amerikai bull terriernek, yankee terriernek, kicsivel később amerikai pit bullterriernek neveztek, a kihalás szélére sodródott. Nem véletlen ez, hiszen a kutyavidalok életre-halálra menő harcok voltak, a küzdelem végén valamelyik állat elpusztult. A helyzeten a viadalokat betiltó törvény segített, ekkor kezdték el igazából felismerni nem csak kifejezetten jó természetét, de sokoldalúságát is.

Amerikai sikersztori amerikai staffordshire terrier köntösben

A XX. századra már dübörgött a népszerűség. A század első felében az amerikai katonákat pitbullok-ként ábrázolták a különféle, propaganda célokat szolgáló háborús posztereken, jelezve, hogy az amerikai katonák harci kutyaként, szívósan, erősen és bátran küzdenek a világháborúban. A harmincas években egy sikersorozat, a Little Rascals sztárja is egy amstaff volt. A sorozat által a fajta az egész országban hatalmas hírnévre tett szert. 1936-tól 1972-ig az Amerikai Kennel Klub staffordshire terrier néven jegyezte a fajtát, ekkor került a neve elé – a patriotizmus jegyében – az amerikai jelző. Persze ennek gyakorlatias oka az volt, hogy megkülönböztessék az amerikai unokaöcsit a brit nagybácsitól, a staffordshire bullterriertől.

A harmincas évektől szigorúan szabályozott és felügyelt tenyésztésnek köszönhetően az amerikai staffordshire terrier mára már az egyik legkedveltebb családi kutyafajta, bár tény, hogy az időnként felröppenő rémtörténetek nem tesznek jót népszerűségének, annak ellenére sem, hogy a legtöbb szakértő elmondja, a kutya tettei mögött mindig a gazdát – a nevelés, a szocializáció hiányát – kell keresni. A staffordshire terrier megfelelő kézben, kellő odafigyeléssel, következetes és kitartó neveléssel az egyik legcsodálatosabb kutyafajta, a család hűséges és legjobb barátja lehet.