A Magyar Országos Szakmai Ipartestület információs oldala | 2018. január. 17.

Az ARANYCSILLAG – Országos Kelmefestő-Vegytisztító Ipartestület

A Magyar Országos Szakmai Ipartestület egyik kis aranycsillaga a Kelmefestő és Vegytisztító Ipartestület. Sok összetevőből álló kis csoport, ami képviseli a szépséget, a hasznosságot és a szükségszerűséget – fogalmaz színesen a színek szakmájáról a jelenlegi elnök, Fehér Imréné. Szavait kétségbe vonni nem lehet. Az Ipartestület dolgozik és világos célokat tűzött ki maga elé.

Fehér Imréné

elnök

Kelmefestő-Vegytisztító Ipartestület

Köszönet, tisztelet, emlékezet

Nagy örömmel tölt el, hogy nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a kelmefestő-vegytisztító szakma jelenlegi elnökeként ebben a jubileumi, szó szerint is „korszakos” jellegű kiadványban megszólalhatok.

Húsz év nem kevés idő

Tartalmaz jót és rosszat, belefér egyes szakmák virágzása, más szakmák fényének időnkénti mattulása.

Húsz év nem kevés idő, és nekünk mindenből kijutott…

Értékelés, látlelet, számvetés előtt azonban mindenképpen a köszönet az a szó, ami eszembe jut, ha gondolatban átlapozom az elmúlt két évtizedet.

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületMert köszönetet szeretnék mondani azoknak a bátor és elhivatott embereknek, akik a rendszerváltás kusza és rendezetlen idejében időt és sok-sok fáradságot sem sajnálva, létrehozták a hat szakma közösségét, ami Magyar Országos Szakmai Ipartestület néven írta be magát a hazai gazdaságtörténeti könyvekbe, és ami húsz év után is létezik, dolgozik, pulzál.

Amíg kutattam a szakma – úgymond – „nagy öregjei” után, sok-sok emberi sorsot, szenvedést és örömet tapasztaltam. Előkerültek a régi fényképek, a megkopott dokumentumok, a féltve őrzött relikviák, a gyűjtemények megbecsült darabjai, az emlékekben pedig a szakmai titkok felemlegetései a mosolyt vagy könnyet csaló történetekkel keveredtek.

Borzongást okozott minden telefon, minden személyes találkozó, minden előkerült fénykép.

Azt a borzongást éreztem, mint az a gyermek, aki először megy be egyedül a cukrászdába.

Ismeri a süteményeket, tudja, mi hogyan készül, hiszen látta otthon az édesanyjától, de mégis: rájönni arra, hogy minden, ami körülöttünk van, egy dicsőséges múlt itt hagyott emléke, a felhalmozott tudás lenyomata, felemelő érzés.

Remélem, hogy aki a kezébe veszi ezt a kiadványt, örömmel olvassa majd, és legalább olyan örömmel teszi fel a könyvespolc előkelő helyére, mint ahogy én teszem megszokott szobám kedvenc szekrényének kitüntetett szegletébe.

Nem magunk miatt, hanem azért, mert az alapítók és mindazok, akik a nyomukban jártak és járnak, megérdemlik.

Így legyen a köszönet mellett a második szó a tisztelet, ami idekéredzkedik a bevezetőbe, és legyen a harmadik az emlékezet, amely híd a múlt és a jelen között.

Ha nincs híd, eltűnik a múlt, a jövőt pedig nem érhetjük el.

Azt kívánom, hogy a Szakmai Ipartestület még számos ilyen kiadványt tudjon készíteni, és ez a három szó, a köszönet, a tisztelet és az emlékezet mindig kiemelt helyet kapjon az oldalak betűtengerében.

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületAz aranycsillag

„Nem vagyunk egymás konkurenciái, ezért nincsenek tabutémák”

A Magyar Országos Szakmai Ipartestület egyik kis aranycsillaga a Kelmefestő és Vegytisztító Ipartestület. Sok összetevőből álló kis csoport, ami képviseli a szépséget, a hasznosságot és a szükségszerűséget – fogalmaz színesen a színek szakmájáról a jelenlegi elnök, Fehér Imréné. Szavait kétségbe vonni nem lehet. Az Ipartestület dolgozik és világos célokat tűzött ki maga elé.

„Ipartestületünk célja a kelmefestő-vegytisztító iparosok szakmai, gazdasági érdekvédelemből, érdekképviseletből, érdekérvényesítésből adódó feladatok ellátása. Politikai pártoktól és mozgalmaktól független munkaadói, gazdasági és szakmai érdekképviseleti szervezetként működünk, tagozódva a MOSZI szervezeti egységébe.” – hangzik el Wolf János elnökségi tagtól a jól összefoglalt ars poetica.

Az Ipartestülethez történt csatlakozást követően a szakmát Zentay Géza elnök vezette, akinek szakmai tudása és teljeskörű rálátása megadta a lehetőséget a vegytisztító felnőtt szakképzés bevezetéséhez. Így értelemszerű volt, hogy az első tananyag megvalósítása az ő nevéhez kötődik, de igyekezett máshol is képviseltetni a szakmát, így a Textiltisztító Egyesületnél az IPOSZ-nál és a Kézműves Kamaránál is társadalmi vezetőként dolgozott. A jogszabályi előírások betartása miatt a hatóságokkal állandó kapcsolatot tartott – a megbeszélésekről, hírekről az Ipartestület állandóan tájékoztatta a tagokat.

Az Ipartestület jelenleg a változó piachoz korszerű szemlélettel próbál igazodni. Előadásokat, összejöveteleket szervez: szakmai, gazdasági, pénzügyi, biztonságtechnikai ismereteket ad át a tagoknak, és aktívan részt vesz külföldi tanulmányutak megszervezésében is.

Külön kiemelendő, hogy az Ipartestület tagjai rendszeresen látogatják egymás üzemeit és szalonjait, ahol a gyakorlatban használt technológiákat, vegyszereket, az esetlegesen felmerülő problémákat beszélik meg egymással.

„Nem vagyunk egymás konkurenciái, ezért nincsenek tabutémák” – mondják, és ehhez mi csak annyit teszünk hozzá: egy szakmai közösségnek nem lehet ennél a tételnél jobb alapgondolata.

Magyarországon körülbelül ezer vegytisztító kisiparos dolgozik.  A helyzet azért bonyolult egy kerek szám leírásánál, mert egy-egy hasonló profilú gazdasági társaság számos tevékenységet folytathat, így a szakma egyre inkább átláthatatlanabb.  A MOSZI sok segítséget próbál adni a vállalkozóknak a talpon maradáshoz – a fejlődést és az új technológiák megismertetését szorgalmazza.

„Ipartestületben megpróbáljuk a szakmát életben tartani, és felvenni a versenyt a külföldről betelepülő konkurensekkel. A külföldi cégek – piackutatásaiknak köszönhetően – fel tudták mérni a magyar piac hiányosságait, korszerűtlenségét a rendszerváltás környékén, és a kevés, de jól dolgozó kisiparosokat majdnem sikerült letörölniük a palettáról. Ugyanakkor egyben nem tudják felvenni velünk a versenyt: a közvetlen, emberi, személyes kapcsolatot soha nem tudják úgy kialakítani, mint mi tudjuk” – mutat egyértelmű útirányt Fehér Imréné.

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületA fejlődés margójára

A családi kisipar csak az állandó megújulás képességével és a hagyományok figyelembevételével maradhat versenyképes. Ötven évvel ezelőtt a vegytisztítás kézzel hajtott géppel, mosóbenzines eljárást jelentett, majd egy villanymotorral működtetett, transzmisszióval hajtott géppel, speciál foltbenzines tisztítással folytatódott. Ezt a technológiát tűz- és robbanásveszélyessége, illetve a benzin erős párolgása miatt zárt térben nem végezhették. A téli mínuszokban a hideg benzinbe belenyúlni, onnan a tisztított árut kivenni, majd áthelyezni a csavarógépbe, nem tartozik a szakma legszebb és legkönnyebb pillanatai közé. A működő gépeket nem lehetett ott hagyni, mellettük kellett állni – a szűrőt szinte folyamatosan kefélni, tisztítani kellett.

Ezt napi több órán keresztül, hosszú éveken át csinálni – merénylet az egészség ellen.

A nyári melegben, a féltető alatt a nap beszorult forrósága, az erős párolgás csak egy fokkal kibírhatóbb. A ma használatos technológia már zárt térben, zárt rendszerben, kis anyagveszteséggel jár. A különböző tisztításerősítő, foltkezelő anyagok használata megkönnyítik és eredményesebbé teszik a textíliák, anyagok tisztítását. A hatékonyság, a minőség javulásának a technológiák fejlődésén túl azonban a mester anyagismerete, gyakorlata, tapasztalata, a szolgáltatáshoz és a megrendelőkhöz való pozitív hozzáállása a legfőbb segítője.

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületSorokban sorolt iparos sorsok

Akik bíztak és most is bíznak a régi vegytisztító mondásban: koszos ruha mindig lesz!

NÉMETHÉK

Szakmába születtek

Németh István a II. világháború előtt és azt követően is férfiszabó volt.

Az ’50-es évek közepén már Budapesten dolgozott – vasalt egy családi vegytisztító üzemben. Kitanulta a szakmát, és úgy döntött: vegytisztítóként akar tovább dolgozni.

Perbálon kezdte el a pályafutását, azonban hamar rájött, hogy nagyobb településre kell költözniük, mivel több munkát szeretett volna.

Budakeszire esett a választása.

A közösség hamar befogadta feleségével, lányával és fiával együtt.

Németh István kitűnt szorgalmával, tiszta és pontos munkájával, barátkozó természetével és jó szervezőkészségével – a budakeszi iparosok (KIOSZ) titkára lett.

Az elismert, több díjjal kitüntetett szakember 70 évesen ment nyugdíjba.

Évtizedekkel korábban úgy gondolta, hogy fia – a mestervizsgával szintén rendelkező – ifjabb Németh István viszi majd tovább az ipart, viszont korai halála ezt megakadályozta.

Lányára, Magdira hagyományozta tovább az ipart, aki már a kezdetek óta édesapjánál dolgozott. Ezt követően még évekig volt apa és lánya munkaszövetségben.

A nagypapa halála és az édesanya súlyos betegségének diagnosztizálása szinte egybeesett.

Színre kellett lépnie a harmadik generációnak, ifjabb Kórósi Miklósnak, aki szintén a szakmába született.

Szakmunkás bizonyítványt szerzett és két diplomával a kezében, átvette a kisipar vezetését.

1991-től a Németh Vegytisztító Kórósi Vegytisztító néven működik tovább.

Ifjabb Kórosi Miklós két lány boldog apukája…

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületFEHÉRÉK

Ifjabbak kezébe adott staféta

Fehér Imre vegytisztító kisiparos 1930-tól dolgozott a szakmában, de már inasként elhatározta: egyszer saját „pucerája” lesz! Az álom csak a háború után vált valóra.

1951-ben váltotta ki az ipari igazolványt, és Budapest VIII. kerületében kezdett el dolgozni kelmefestő-vegytisztítóként. Az államosítást nem kerülhette el, de makacs ember volt, így 1953-ban már ki is vált a szövetkezetből társával, Arany Lászlóval.

A XIV. kerületben ketten alapítottak egy benzines tisztító műhely telepet – az elsők között lettek önálló iparosok. Fehér Imre tovább lépett: először a II. kerületben, majd Budaörsön vásárolt magának ingatlant, és építette fel önálló kelmefestő-vegytisztító műhelyét. Huszonnyolc különböző üzletnek dolgozott, akiknek a városban csak felvevő helyük volt, és a munkát bérbe adták.

Nagyon szerette volna, ha valamelyik gyermeke folytatja, amit elkezdett.

A mesékben mindig a legkisebb fiú viszi tovább a jót, de ebben a családban a középső fiúra szállt a kötelesség. Nagyon jó szakembert akart nevelni a gyermekéből, ezért – hogy az apai elfogultságot és féltést elkerülje – egy nagyon jó nevű iparoshoz adta be inasnak.

Ifjabb Fehér Imre Horváth Gézához került – itt tanulta meg a szakmát.

Az ifjú segéd azonban inkább a labdával foglalkozott „válogatott szinten”.

Fehér Imre 50 évesen eltávozott. A fiúnak döntenie kellett: sport vagy a kemény fizikai munka? A vér és a név kötelezte: 1966-ban átvette az édesapja által felépített kelmefestő-vegytisztító műhelyt, és 1972-ben megnyitotta első önálló felvevő ruhatisztító műhelyét. Felesége megtanulta férje szakmáját, más végzettségű diplomájával is beállt a vasalópad mögé. Volt olyan időszak, amikor nyolc felvevőhelyet üzemeltettek.

A rendszerváltás után a külföldi cégek technológiáival nehéz volt versenyezni, ezért Ifj. Fehér Imre úgy gondolta: váltani kell. Olyan perklóretilénes gépet vásárolt, amit már zárthelyen lehetett szalon jelleggel üzemeltetni – a „facipős” szakma száz év alatt eljutott odáig, hogy öltönyben és nyakkendőben végezték a vegytisztítást.

Fehér Imre idősebbik fia, ifjabb Fehér Imre folytatta az apai vállalkozást, és mint kelmefestő-, vegytisztító-, szűcs kisiparos dolgozik…

ZÖLDÉK

Zugló első vegytisztító üzemét 1952-ben nyitotta az alsórákosi Zsálya utcában Arany László és Fehér Imre. Rövidesen külön váltak, külön építették a szakmát.

Arany László az 1949-ben államosított, szintén zuglói festőműhelyét és tisztító üzletét fejlesztette vegytisztító és kelmefestő műhellyé.

Már a kezdetekben is, ipari háttérrel nem rendelkező tisztító üzletek számára végzett vegytisztítást. Ez volt a „kémis”. A megrendelések száma rohamosan emelkedett, a legendás lakatos mester, Student Úr szinte el se készült az első benzines vegytisztítógéppel, mikor már megrendelést kapott az új, immáron kétszer akkora kapacitású gép legyártására.

A kémis szó egybeforrt az Arany és később a Zöld névvel, mivel a szakmát anyai ágon Zöld Mihály folytatta.

A ’80-as években egy jól sikerült szakmai vacsora után, egy másik régi vegytisztító család sarja, Miloszavlyev Éva nem átallotta Zöld Mihályt „Kémiskirálynak” nevezni.

Zöld Mihály már 1963-tól a cégnél dolgozott, és 1979-től, mint tulajdonos vette át az irányítást. Ezek az évtizedek voltak a szakma és a cég aranykora.

A 30 kg-os benzines gépet beindították hétfő hajnalban és csak péntek este állították el. Szakmai elismerésként Zöld Mihály megkapta az Ezüst-, majd az Aranykoszorús mesteri címet, és az Ipartestület Örökös Tiszteletbeli Tagjává vált.

Két fia vegytisztítónak, illetve mérnöknek tanult, de már kisgyerekként a cégnél „dolgoztak”.  A napi játszadozás összeforrt a műhely munkájával. Annyit látták, hogy megértették a munkafolyamatokat, és egyébként is, a labda, a roller valahogy mindig odagurult a gépekhez…

A két fiú 1985-től és 1988-tól dolgozott hivatalosan a cégnél.

A szakmát később megtanulta mind László, mind Mihály felesége is.

A céget 1997 óta mérnökként Mihály vezeti. Jelenleg a legmodernebb vegytisztító-, mosógépekkel, vasalóberendezésekkel rendelkezik, immáron két helyen működik a vállalkozás.

Az utánpótlás adott, mivel mindkét ifjú Zöld-fiú mozgolódik már a labdákkal és rollerekkel a csodálatraméltó gépek környékén…

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó kelmefestő és vegytisztító legyen?

Képzettség.

Tapasztalat.

Elhivatottság.

Rátermettség.

Szakmaszeretet.

Emberismeret.

A tisztítás, a vasalás és a készáru csomagolása, a különböző munkafázisok mind-mind minősítik a kézműiparost. Munkája eredménye a megbecsülés és a megrendelés.

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító IpartestületKosztümös fejezet a magyar vegytisztítás és kelmefestés történetéből

Színre szín

Horváth Géza a kelmefestő és vegytisztító szakma legendás alakja. Munkássága, műveltsége, személyisége a hosszú évek során nemcsak a textíliákba vitt színt, de egy egész szakma életét is megfestette. Külön öröm számunkra, hogy riportalanyunk megosztotta velünk fotógyűjteményét, illetve saját családjának krónikáját is, amely korhű lenyomata egy változatos szakma változatos élettörténetének.

A Horváth család szakmai története 1906-ban kezdődik Witamwas Vilmával és nővérével, akik – miután árvaságra jutottak – Sziléziából Budapestre költöztek. Nagynénjüknek jól menő mosodája volt a fővárosban – az akkori legjobb szállodáknak és vendéglőknek dolgoztak.

Ebben a mosodában dolgozott Horváth István, aki elvette feleségül a megérkezett testvérpár idősebb tagját, míg Witamwas Vilma egy magyar fiatalemberhez ment feleségül.

Az első világháború és az azt követő spanyolnátha átírta az eddig könnyen mesélhető történetet. A háború után ugyanis Horváth Istvánnak meghalt a neje, de a testvér maradt nélkül maradt húg, Witamwas Vilma is elvesztette a férjét.

A két özvegyet a szakma és a félárván maradt gyerekek összehozták, és a szerelemből frigy született. A frigynek pedig 1925-ben gyümölcse – ő Horváth Géza, történetünk főhőse.

„Amikor megszületettem, a szüleimnek már önálló mosodája volt, ahol a gyermekek és unokatestvérek is tudtak munkát vállalni. Édesapám mindig az újítások és a szakmai fejlesztések híve volt. A mosodában már a húszas évek végén – a Találmányi Hivatal által elismert – hőszabályzós gázvasalóval dolgoztak, az országban elsőként.”

HOZOMÁNY

Ahogy a családi műhelyekben lenni szokott: az egyre bővülő család minden tagja a családi vállalkozásban helyezkedett el. A lányok a vasalást tanulták, a fiúk pedig az akkori legjobb mestereknél dolgoztak. Lassan megszokott lett, hogy amikor egy gyermek megházasodott, mosodát kapott hozományként. Így a családi vállalkozásnak több helyszín is jutott a fővárosban.

„A családnak a központi műhelye az Aréna és a Thököly út sarkán volt, ahol az akkori legmodernebb technológiával dolgoztak. Ezen kívül az Operett Színház mellett, a Kis Lehel piacnál, a Teleki téren, a Garay téren, a Baross téren, a Batthyány térnél és a Práter utca sarkán voltak mosodáink.”

GYŰRÖTT ÉVEK

Horváth Géza 14 éves korában határozta el, hogy ő is ezt a szakmát választja. Mivel a kémia nagyon érdekelte, 1943-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem kémia-fizika-kőzettan szakára, ugyanakkor a családi tradíció folytatatásaként 1944-ben leszerződött tanoncnak az édesapjához. A történelem azonban egy időre gátat vetett a nagyszabású terveknek: 1944 nyarán megérkezett behívó, Horváth Géza útra kelt a kelemeni havasokba.

„A háború után szappannal, mosókefével, kézi centrifugával dolgoztunk, és mivel a nehéz években új ruhára senkinek sem tellett, a feleslegessé vált katonai köpenyeket, ruhákat festettük át. Az egyetem és a munka hosszútávon nem fért meg egymás mellett, ezért abbahagytam az egyetemet, letettem a segédvizsgát, és főállásba beszálltam a családi vállalkozásba.”

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító Ipartestület1950-ben feleségül vette, a szintén kelmefestő családból származó Kneif Franciskát, a következő évek boldogságát azonban most az államosítás zavarta meg. Mind a vállalkozásra, mind a szakmára nehéz időszak várt. Az ipartestület két székházát elvették, a családtól pedig a vadonatúj triklóretilénes vegytisztító gépet, ami végül a szemétdombon kötött ki, mivel senki sem tudta használni… A szövetkezetbe 1952-ben léptek be édesapjával. Horváth István a fehérnemű-tisztító részleg vezetője lett, Horváth Géza pedig igyekezett mindent ellesni a jól képzett, idős iparosoktól.

„Egyik a gyapjúhoz, a másik a végáruhoz, vagy az indantrén-naphtol festéshez értett, és próbáltam mindenkitől tanulni, mert mindent érdekelt. Ezekben az években indult meg egyébként nagyüzemben a szakember-képzés. Kiválóan szerkesztett tankönyvek születtek Boldizsár Jánosné, Pálinkás Józsefné és Bánhidi Elemér tollából.”

SAJÁT MŰHELY, SAJÁT IDEA

Az 1957-es év végén Horváth Gézának sikerült műhelyt szereznie a Népszínház utcában, és elkezdett foglalkozni az iparosok szakmai továbbképzésével is. A téli holt idényben a 2-3 napos tanfolyamokon 100-120 ember vett részt. A szakmatörténeti fordulat két év múlva következett be, amikor méltó rangra emelte a szakmai mestervizsga-szintet. A mestervizsgák színvonala ugyanis addig igen alacsony volt, mivel fenn kellett tartani egy szakmai-kispolgári réteget. A ’70-es években folyamatosan publikált a Kisiparos Újságban és a kéthavonta megjelenő Kelmefestő Híradóban. A szakma iránti elhivatottságát mutatja, hogy – ha ideje engedte – külföldi szaklapokat bújt az Országos Műszaki Könyvtárban és feleségével együtt folyamatosan kereste az aktuális cikkeket, hogy fejlődni, fejleszteni tudjanak. Ezek dokumentációja jelenleg a Textilmúzeumban található a XIX. és XX. század eleji szakkönyvek társaságában.

KOSZTÜMÖS MEGHAJLÁS

„A lakossági vegytisztítás és kelmefestés mellett az Operaháznak, több színháznak és kosztümtervezőknek dolgoztunk. Büszkén mondhatom, hogy több Kossuth-díjas művésznek – Schäffer Judit, Vágó Nelly, Kemenes Fanny – festettünk ruhákat. Ez egy amolyan családi specialitás volt, egyre több és több a színátmenetes kosztümkészítést vállaltunk.”

Ha a színészek Rómeó és Júlia, Spartacus, Makrancos Kata, Háry János, vagy a Macskák jelmezeit öltik magukra, akkor a nézőközönség most is Horváth Géza munkáinak tapsol.

De tapsolhat a felnövekvő generáció is, hiszen a mester a Nemzeti Szakképzési Intézet és Magyar Kézműves Kamara megbízásából 1996-ban elkészítette a szakma második mestervizsga-szintjét is, ami először a Magyar Közlönyben hirdette ki: egy mesterség csak akkor válik mesterséggé, ha gyakorlója a tudás és az elkötelezettség pártján áll.

Kórosi Miklós

Minőség és megbízhatóság

Bár a modern mosógépek világában a szakma nincs könnyű helyzetben, minőségi munkával és családias hozzáállással azért így is lehet piacot szerezni – vallja Kórosi Miklós.

– Immáron már harmadik generációs vegytisztító és kelmefestő család vagyunk. Mindig érdekelt a szakma – ebből szereztem a szakmunkás bizonyítványomat. A szüleim unszolására tovább tanultam, hogy ne a „két kezemmel keressem meg a kenyerem”, de a családi helyzetünk úgy alakult, hogy nekem is be kellett szállnom a vállalkozásba. Ennek én nagyon örültem, és sohasem bántam meg.

– Emlékszik még valamire a nagypapa mosodájából?

– Kedves emlékeim vannak róla. Ő még lovaskocsival járta a falut, és szedte össze a szennyes ruhákat, hogy pár nappal később kiszállítsa a tisztát. Imádta a szakmáját! Később édesanyám vitte tovább az üzletet, most pedig én űzöm az ipart.

– Kelmefestéssel is foglalkozik vagy csak tisztítással?

– Csak tisztítással, mivel festésre csekély az igény. Az emberek általában olcsóbb ruhákban járnak, nem éri meg festetni őket. Amennyiben mégis van megkeresés, akkor kiadom az egyik kollegámnak bérmunkába.

– Hogyan lehet ma talpon maradni a „profi” mosógépek és a multinacionális cégek világában?

– Kétségtelen, hogy nagyapám idejében jobban ment az üzlet – a mosógépek és a hatékony mosószerek megjelenésével beszűkült a piac. Családi vállalkozás vagyunk, ismerjük az embereket, akiknek dolgozunk, ők pedig megbíznak bennünk. Az előnyünk pont abból adódik, hogy kicsik vagyunk. Ezen kívül én minden esetben szakemberekkel dolgoztatok és minőségi munkát végzek, így a kuncsaftjaim elégedettek. Az emberek behozzák a méregdrága kabátjukat, és tudják, hogy rám bízhatják. Amikor pedig elviszik, látom az arcukon az örömöt.  Hát ezért szeretem ezt a szakmát!

– Miért hasznos és fontos, hogy a MOSZI tagja?

Az ARANYCSILLAG - Országos Kelmefestő-Vegytisztító Ipartestület– Mert az érdekképviselet nagyon fontos! Ha többen vagyunk, tudunk tenni egymásért és a szakmáért is. Egyszerű dolgokra gondolok: ha én nem festek, akkor a MOSZI-n belül megcsinálja más. Én viszont a cérnafüggöny spanolásba vagyok jó, aki pedig ezt nem tudja, jöhet hozzám! Egy jól működő ipartestület nagyban tudja segíteni a szakmát és a tagjait.

Márkusz Antal

Fagyitól fagyiig

Márkusz Antal szintén egy háromgenerációs kelmefestő-vegytisztító család sarja. Főállasa mellett nemrég beiratkozott a MOSZI képzésére. Egyrészt mindig érdekelte a szakma, másrészt pedig nem engedi a szakmai örökséget fekete lepellel letakarni.

„Már a nagyapám is kelmefestő-vegytisztítóként dolgozott. Szerettem gyermekkoromban bejárni az üzletébe; imádtam a hatalmas benzingépeket, ahogy az emberek szorgoskodtak körülötte, ahogy kiszedték a ruhákból a foltokat, ahogy később a ruhákat megvasalták.” – számol be elsődleges motivációiról Antal.

Az osztályban nem ő az egyetlen „tradicionális vegytisztítós diák”, többen is családi örökségbe születtek bele. A diákok között erős az összetartás: órák előtt vagy után rendszeresen átbeszélik a szakmával kapcsolatos személyes élményeinket.

„Fiúk-lányok vegyesen vagyunk. A 32 évemmel én vagyok a legfiatalabb tanuló – inkább az ötvenes korosztály a jellemző. Sokan azért jöttek a képzésre, mert van már üzemük, értik is a szakmát, de nincsen képesítésük róla.” – mondja Antal, és elmeséli, hogy az anyagismeret a kedvenc tantárgya, a kémiától viszont fél, mert sosem volt az erőssége.

„Erősen gondolkozom rajta, hogy folytatom a családi hagyományt, és én is vegytisztító-kelmefestő leszek. Régen, amikor bementem nagyapám üzemébe, mindig volt ott annyi apró, amiből el lehetett csenni néhány fagyira valót, és ez most sem utolsó szempont…”

akadmin