A Magyar Országos Szakmai Ipartestület információs oldala | 2018. január. 17.

Szikvizet minden korosztálynak mindenkor és mindenhol!

MOSZI_lapozhato.indd

Post By RelatedRelated Post

Tudta, hogy miért védőital a szódavíz és hogyan erősíti fel a bor ízeit? Hogy miért környezetbarátabb, mint az ásványvíz? Hogy a vendéglátósok hogyan trükköznek a gépi szódával? Hogy mennyi szépséggel és nehézséggel találkoznak a szikvízkészítők? Ha nem, olvassa el érdekességekkel és nóvum információkkal színesített interjúnkat Szabó Istvánnal, a MOSZI Országos Szikvízkészítő Ipartestületének elnökével.

Hogyan indult ez az év, és milyen teendők várnak a szikvízkészítőkre az idén?

Szabó István: Új szabványokat alkottunk meg az ipartestülettel 2014-ben, amelynek a bevezetését 2015-ben fejezzük be. Szeretnénk ősszel megjelenni az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár rendezvényen, és több mint valószínű, hogy a ipartestületünk a Hungarikum standon kap majd helyet a szikvíz termékkel. De természetesen idén szeretnénk jelen lenni a MOSZI rendezvényein is, és tervbe vettünk egy önálló akciót is, de erről még nem szeretnék többet elárulni. Legyen meglepetés!

– Mit ért pontosan az új szabvány bevezetésén?

– Olyan alapelveket határoz meg és fektet le a szikvíz gyártásában, amely miatt a termék az lesz ami: hungarikumnak számító magyar szikvíz. Ettől el lehet térni ugyan, de akkor az a termék már nem nevezhető szikvíznek, csak más, szénsavas tartalmú italnak. Az előírások technológiai, gyakorlati megoldásokat szabályoznak. Mindig is volt ilyen szabvány, csak ezt az adott korhoz igazítjuk, aktualizáljuk rendszeresen. Ez történt meg most is. Mondok egy példát: húsz, harminc évvel ezelőtt nem volt műanyag palack, ezért az előírások az üvegpalackra vonatkoztak, így azokat át kellett vezetni az új technológiákra is.

belso_06

– És aki nem tartja be ezeket az előírásokat, azokra mi vár?

– Aki ráírja a termékére, hogy szabvány alapján készült, annak természetesen kötelező is betartania azokat, és ő a piacon a hungarikumnak számító magyar szikvízzel jelenhet meg. Aki nem foglalkozik a szabvánnyal, annak a terméke – ahogy már említettem… – nem szikvíz lesz, hanem szénsavas üdítő. Persze az élelmiszeripari előírásokat neki is be kell tartania.

– Immár a hungarikumok között foglal helyet a magyar szikvíz is. Tapasztalható-e ennek hatására változás a piacon?

– A fogyasztói oldalról sokkal többet beszélnek erről a kérdésről, mint a szakmában. A hungarikum rangot és elismerést jelent mindenképpen, de sajnos a piacon nem jelenik meg drasztikusan ennek az előnye – nincs fogyasztói dömping. A szódavíz fogyasztása nemcsak arról szól, hogy elmegyünk a kocsmába, és iszunk egy fröccsöt. A szódavíz történetében a nagyfogyasztó Magyarországon mindig is az ipar volt, ahol a szikvizet védőitalként használták.

– De mitől védőital a szikvíz?

– A szikvíz mindig is egy ivóvíz minőségű, szén-dioxiddal dúsított termék volt – zárt rendszerű palackozással. Ez megfelelt annak az előírásnak, hogy úgynevezett védőitalként fogyasszák az emberek. A szén-dioxid ugyanis tartósítja a vizet, baktériumoktól mentes marad a palackban, és nem magas az ásványanyag tartalma, így ha nagyon sok folyadékot ittak a dolgozók egy meleg nyári napon, akkor sem terhelte meg a szervezetet. De az iparunk az elmúlt évtizedekében jelentősen leült, és sajnos ez érezhető a szikvízpiacon is. Nincsenek jelen nagy számban azok a cégek, akik szódavizet rendelnének.

– Jelenleg miként alakul a szódavíz felvevőpiaca?

– Három nagyobb részre tagolnám a fogyasztóinkat. Van a háztartások és a vendéglátás területe és az ipar. Az első viszonylag állandó, lokális jellegű szolgáltatást kíván a szódásoktól. Nyilván van egy területi korlát, ameddig megéri kiszállítani, eladni a terméket. Az iparról már beszéltünk, és van a vendéglátás, ahol sajnos gyakran a profithajszolásnak lesz áldozata a szikvíz.

FROCS3_masterring_FINAL_OK_FINAL.indd

– Pedig én úgy látom, hogy a borkultúránk bizony egyre gazdagodik, a fröccsfogyasztás pedig a reneszánszát éli. Ha pedig fröccs, akkor szódavíz…

– Ez így van! A fröccsözés, ha lehet azt mondani a fiatalok körében is kezd divatba jönni, ennek révén a szikvíz is népszérűsödik. Csakhogy, amint elkezd jobban fogyni a szóda, sok vendéglátós máris a haszon növelésén kezd agyalni, és ezt a lehetőséget az úgynevezett szódagépekben találják meg. Ez lényegében egy csapvizet szénsavval dúsító szerkezet. Ezt a magyarországi szabványaink alapján nem lehet szikvíznek hívni.

– Vázolná a különbséget?

– A tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy órási fogyasztásnak kell lennie ahhoz, hogy megérje ilyen gépre beruházni, amit karban kell tartani, fogyasztja az áramot stb., de ami a lényeg: közel sem adja azt a minőséget szénsavas termékben, mint a szikvíz. Nálunkképzett szakemberek mellett, felügyelt módon kerül a palackba a szódavíz, míg a gépeket egyszer megveszi a vendéglátós – aki mivel a haszon maximalizálásra törekszik – többet hozzá sem nyúl, csak ha bekapcsolja, vagy épp üzemzavar lép fel. Nincs benne megfelelő vízkezelés, ahogy a csöveken keresztül folyik a klóros, vasas víz, úgy kerül bele a vendégek poharaiba.

– Pedig egy időben népszerű volt a „gépi kóla” is…

– Hogy egy kicsit magunkat is igazoljam, itt el kell mondani, hogy a két nagy multinacionális üdítőgyártó rájött arra, hogy ezek a gépek nem jók, mert nagy a kockázata, hogy az üdítő minőségét az ezekből a gépekből kikerülő szénsavas vizek elrontják. Rájöttek, hogy hiába használják a vendéglátósok ugyan azt a sűrítményt és arányt, sosem érik el azt a minőséget, amit ellenőrzött körülmények között ugyanúgy szénsavas vízzel elkészítenek és lepalackozzák a saját gyáraikban. Ezért szinte már nem is lehet találkozni ilyen termékekkel, mert a multik a legtöbb helyről már visszavonták a sűrítményeket.

– És az ásványvizek?

– Konkurenciát jelentenek, mert itt is teljesül a kényelmi szempont, hiszen egyszerűbb a hasonló árkategóriájú szénsavas vizet megvenni eldobható palackban, mint a mi visszaválthatós termékeinket. Meg kell azonban említenem egy nagyon fontos érvet a mi termékeink mellett. Ha lehet úgy mondani, a szikvízipar kenterbe veri a zöld terepen az ásványvizeseket. A mi termékünkre ugyanis elmondható, hogy maximálisan környezetbarát. Minden palackot visszagyűjtünk, mindegyik újra van hasznosítva. Egy-egy műanyagpalack több tucatszor újratölthető, míg tönkre nem megy. A leselejteződés is nálunk történik az üzemekben, ezeket összegyűjtjük, és elvisszük a műanyag-feldolgozóhoz. Fel tudja-e idézni bárki is, hogy hány utcán guruló szikvizes palackot látott már életében? Szerintem nem sokat… És ásványvizeset?

FROCS3_masterring_FINAL_OK_FINAL.indd

– Térjünk kicsit vissza a fröccshöz… Ezek szerint érdemes ebben a közös hajóban evezni a bortermelőknek és szódásnak?

– Igen, mindenképp. Az ipartestületünk is régóta dolgozik azon, hogy eljuttassuk az emberekhez azt az üzenetet, hogy a fröccs egy egészséges termék. Ha mértékkel fogyasztjuk, akkor bizony hozzájárul a vitalitásunkhoz is. És tévhit, hogy a minőségi bort nem illik szódával fogyasztani. Éppen, hogy azt lehet leginkább. Ha szódavízzel dúsítjuk, bár hígítja a nedűt, ugyanakkor a borban lévő aromákat, savakat felerősíti. De ahogy említettem az előbb a vendéglátásban hiába erősödött a fröccskultusz, a szódagépek miatt mi nem érezzük annyira. Azt szeretnénk elérni többek között, hogy a hungarikum védjegy olyan támogatást adjon a szakmának, ami a fogyasztóknál úgy jelentkezik, hogy tudatosan választja a fröccsös réteg a szikvizet, pusztán azért, mert a bor úgy finom, és nem a pult alatt futó vasas csöveken át folyó gépi szénsavas vízzel. Ha két ember leül egy üveg bor mellé beszélgetni, akkor kérjenek egy palack szódát, mert ezt így illik, így kell, mert ez az igazi fröccs. Ehhez szükség van népszerűsítő kampányokra, és mi ezen dolgozunk most is.

– Beszéljünk most kicsit a képzésről is, hiszen bárki kedvet kaphat ahhoz, hogy szikvízkészítő legyen.

– Továbbra is felnőttképzésként lehet a MOSZI iskolájában megtanulni a szakmát. Idén már annyi plusz került a képzésünkhöz, hogy nem pusztán szikvízkészítő tanfolyamot tartanak, hanem kiegészült ásványvíz- és üdítőgyártással is. A tapasztalat az, hogy általában szakmán belülről érkeznek hozzánk, tehát például, ha egy üzem bővül, akkor az új dolgozóit küldi el képzésre a tulajdonos, vagy az ügyvezetés. Itt azért azt meg kell említeni, hogy az országban egyedülálló módon csak nálunk lehet elsajátítani a szikvízgyártást.

balso_05

– Ha valaki úgy dönt, hogy egy hungarikum terméknek szeretne iparosa lenni, mire számítson?

– Ez egy nehéz szakma. Első sorban kell hozzá egy komoly elméleti háttér és bizony fizikai felkészültség is. A szódáspalackok nem jutnak el maguktól a vásárlókhoz, nem kis súlyokat kell megmozgatnunk pakoláskor; a víz bizony nehéz. Ezt csakis szívvel, lélekkel lehet művelni. Ha valaki csak a pénzszerzésért vág bele, hamar feladja. Pontosan azért, mert ez valamilyen szinten idényjellegű szakma is, és főleg a meleg időszakraösszpontosul. És mi az amit az ember szívesen csinál még ez idő tájt?! Elmegy nyaralni, kiveszi a szabadságát. Na, ez ebben az iparban nem fog menni. Nekünk a nyarat reggeltől estig végig kell melózni, gyakran még a hétvégéket is. Télen több a szabadidő, ami viszont nem jelent jót az üzletnek. Ekkor nincs akkora forgalom, ezt a holtszezont át kell vészelni. Ha valaki nem szívből csinálja, az árnyoldalait nem szokja meg a szakmának, akkor a szépségeit sem találja meg, és nem tudja felvenni a ritmust, ezért abba is hagyja. Nekem van ismerősöm, aki két nyarat végigdolgozott, mikor a harmadikba fogott bele, és látta, hogy most sem lesz nyaralás, pihenés, akkor feltette a kezét. Kicsit olyan ez mint a vendéglátás, emberekkel kell tudni bánni, udvariasan, kiszolgálni az ügyfeleket, és akkor még ott van a sok adminisztráció is. De ha valaki elhivatott, akkor gyorsan megszereti. Ez egy igazi kézműves szakma, amiből nagy odaadással szép családi vállalkozások nőhetnek ki.

 

 

akadmin