A Magyar Országos Szakmai Ipartestület információs oldala | 2018. február. 23.

Szikvíz készítés – Pezsgő tradíciók

leadlogoHázmester, Újházy fröccs, Hosszúlépés, Művész fröccs – az Országos Szikvízkészítő Ipartestülettel a hátam mögött szeretnék diszkréten rámutatni, hogy a fröccs milyenségét leginkább a szóda mennyisége határozza meg…

Addig persze nem merek elmenni, hogy kijelentsem: a szóda fontosabb a bornál, de azt gondolom – nevető borász barátaim legyintése ellenére –, hogy ez jelent valamit…

Elsősorban azt, hogy a szikvíz, vagy ahogy a köznyelv néven nevezi, a szódavíz mindig is fontos szerepet játszott a magyar gasztronómiában, ami már önmagában is nagy felelősség minden szikvíz-készítőnek…

Palackposta

…Mert szakmai felelősséget csak úgy lehet vállalni, ha tudjuk, értjük, ismerjük saját szakmánk minden fortélyát, minden csínyját-bínyját, ha a tudást tovább akarjuk adni, ha akarjuk, hogy a szakma egységes, innovatív, egyszerre hagyománytisztelő és egyszerre megújuló legyen.

A szakmát érintő feladatok, az évről-évre nagyobb és durvább kihívások nagyobb összefogásra motiválnak bennünket, hiszen a piaci folyamatok, a verseny folyamatosan fejlődő és minden pillanatban alkalmazkodó korszerű szemléletet igényel.

Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciókAzt gondolom, hogy ennek meghatározó támpillérre a Magyar Országos Szakmai Ipartestület. Mind a szakmai érdekképviselet és műveltség növelésében, mind a szakmai információk megszerzésében és terjesztésében kiemelten fontos szerepet tölt be.

Az elmúlt húsz év arról szólt, hogy az alapítók és követőik ezeket tartották szem előtt, és nekünk, elnökségi tagoknak szintén ezek a legfontosabb feladataink.

A szikvíz-szakma termékei az elmúlt 180 évben ott voltak, és jelenleg is ott vannak a magyar konyhákban, vendéglőkben, és reméljük a jövőben is komoly szerepet játszanak majd a mindennapokban.

Akinek van múltja, az könnyebben bízhat a jövőben.

A folyamatos változások – fejlődések, visszaesések, szigorítások, nehézségek – ellenére mindent leküzdve és mindenhez alkalmazkodva, a szikvíz szakma jelen van az egész országban és dolgozik.

Hogy ez így maradjon, hogy ennek a történetnek sikeres folytatása legyen, minden kollégára és fogyasztóra szükség van, hogy az Ipartestületnek és a „szikvíznek ne csak múltja, hanem jövője is legyen”.

Az alapítók ezt az üzenetet rejtették el nekünk a palackpostában.

Őrizzük meg hagyományainkat, vigyázzunk nemzeti értékeinkre, és legyünk büszkék minden hungarikumra!
„Első kollegánk, Jedlik Ányos István megteremtette a kisüzemi módszerekkel történő szikvízgyártás alapjait, és sorra nyíltak a szikvízüzemek. Szükségszerű volt már akkor is, hogy érdekeik érvényesítése céljából összefogjanak és szövetségbe tömörüljenek. És ez ma sincs másként.”
(Deák László)
Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Értéket és érdeket védenek

Se távol, se közel nincs még egy olyan ország, ahol ennyire erős és fejlett lenne a szikvízipar, mint hazánkban. Jelenleg több mint ezer szikvízüzemben közel tízezer ember dolgozik: nagyhatalom vagyunk. Az erőnek eredője maga az Ipartestület, amely összefogja a közösséget és számos eszközzel népszerűsíti a szódavizet.

Az első szikvizes ipartestületet 120 éve alapították; a szikvízkészítők 1948-tól – az ipartestületek államosítása után – a Kisiparosok Országos Szervezetébe tagozódtak be. A rendszerváltás után 1990-ben az ipartestület újra megalakult, de a régi szervezet szellemi öröksége alapján működik ma is.

Az Országos Szikvízkészítő Ipartestület igyekszik megőrizni a szikvízkészítés hagyományait és tiszteletben tartani iparos elődeinek emlékét. Úgy tartják: akkor van esélyük a jövőre, ha becsülik a múltat. Kazahsztántól-Kanadáig a világ számos pontján több százra tehető azoknak a kisüzemeknek a száma, ahol magyar szikvízipari felszerelésekkel, Magyarországon képzett szakemberek töltik a szódavizet – a tradíció kötelez, és a tradícióban benne rejlik a fejlődés is.

A MOSZI, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület kiáll a szikvízkészítő iparban működő kis- és közepes cégek, a szakmabeliek érdekei mellett; kongresszusokon, szakmai napokon, taggyűléseken, kiállításokon előadásokkal, beszállító cégek bemutatkozásával szorgalmazza a megújulást, az új igényekhez való alkalmazkodást.
Mindezt innovatív módszerekkel is megteszi: hírlevelekkel és internetes fórumokon számolnak be az aktuális szakmai kérdésekről, a vállalkozókat érintő pályázatokról és törvényi előírásokról. De az Ipartestület feladatai közé tartozik az érdekképviselet, az állami intézményekkel való kapcsolattartás is, nem beszélve arról, hogy tagja a Magyar Ásványvíz Terméktanácsnak, amely egy újabb erős érdékérvényesítő pozíciót jelent. Szumma-szummárum: a MOSZI komoly gazdasági és politikai erőt képvisel.

Az Ipartestület fenntartója az Ipartestületi Szakközépiskolának, ahol jelenleg az országban egyedül foglalkoznak szikvízkészítők szakképesítésével, illetve továbbképzésével.
Az iskolában 2009-ben új tankönyvet adott ki az Ipartestület – szakma él és fejlődik.

Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Címlapos történetek

Munkát, időt, pénzt nem sajnálva tevékenykedett az elmúlt húsz évben a szikvizes ipartestület. Az áldozatos munka eredményét, a kiállítások, konferenciák és rendezvények mellett a különböző kiadványok is fémjelzik.

Az elmúlt nyolc évben két nemzetközi konferenciát is szervezett a szikvizes ipartestület, az elsőnek 2002-ben a kőbányai Pataki Művelődési ház adott otthont. Annak ellenére, hogy ez volt a szervezet által rendezett első nemzetközi konferencia, hatszáz vendég volt jelen. Itt a háttéripar, a beszállítók is megmutatták magukat, amelyre egyébként nem nagyon nyílik mód.
A második nemzetközi konferenciát még reprezentatívabb helyen, a Budapesti Kongresszusi Központban rendezték meg szakkiállítással karöltve.
A szikvizesektől egyébként sosem állt távol, hogy megfelelő környezetet adjanak programjaiknak: taggyűléseiket is rendre olyan helyekre szervezték, mint például a Vajdahunyad várának díszterme. A szervezet több vándorkiállítást is magáénak mondhat; sikerült kiváló kapcsolatot kialakítaniuk Kiss Imrével, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójával, aki lelkesen karolta fel a szakmát, és szervezte a kiállítások helyszíneit.

– Hatalmas sikersztori a 2005-ben kiadott Fröccstörténelem című képeskönyvünk, amely azóta már négyszer nyomtak újra, és német valamint angol nyelven is kiadták. Ez utóbbi kiválóan fémjelzi, hogy az Ipartestület nem befelé, hanem kifelé, Európa felé is nyitni akar. A kitartó munkának köszönhetően 2006-tól az Agrár Maketing Centrumtól éves költségkeretet kap a testület, így sikerült 2008-ban kiadni a szintén angol és német nyelvű képes albumot a Szódavíz, egy magyar kultuszital címmel, 2009-ben pedig megjelent a Bánffi szikvíz, hagyomány, kultúra, innováció – múlt, jelen és jövő című kiadvány. Ezzel majdnem egyidőben a Szikvizgyártás biztonsági szabályzata című gyakorlati útmutató is megjelent, és ezzel az élelmiszeriparba az első tíz közé került a szikvízgyártás, amely meg tudta jelenttetni saját kézikönyvét – meséli büszkén dr. Deák László, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület Örökös Tiszteletbeli Elnöke, majd hozzáteszi: erős MOSZI hiányában a kiadványok kiadása sokkal nehezebb ment volna.

Az Ipartestület büszke dátumai

1998 Az Ipartestület önálló standdal jelenik meg a Foodapest Nemzetközi Élelmiszeripari Vásáron.
2002 Bevezetik a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszert – az elavult berendezéseket modern kisüzemi gépekre cserélik; a göngyöleg park megújul.
2002 Megrendezik az I. Nemzetközi Szikvízkészítő Kongresszust és Kiállítást.
2004 Először jelent meg az Ipartestület önálló standdal a Borfalu rendezvényen.
2004 Megnyílik a szikvíztörténeti kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ami később vándorkiállításként járja az országot – 2006. szeptemberétől állandó kiállításként tekinthető meg a Szegedi Víztoronyban.
2004 Jogerőssé válik a szódavíz, mint Garantáltan Hagyományos és Különleges termék tanúsítása.
2005 A Gazdasági és Közlekedési Miniszter állami kitüntetést adományoz Deák Lászlónak.
2005 Az FVM kiadja a Szikvízgyártás Biztonsági Szabályzatáról szóló rendeletet – ehhez szakmai véleményt adott az Ipartestület.
2005 Az Ipartestület kiadja „Fröccstörténelem”című kiadványát.
2005 A Budapesti Kongresszusi Központban az Ipartestület megrendezi a II. Nemzetközi Szikvízkészítő Kongresszust.
2008 Az Ipartestület kiadja a Szikvíz ipartörténeti albumot magyar és angol nyelven.
2009 Az IAMA esetpéldája a szegedi Bánffi szikvízüzem.
2009 Több gasztrorendezvényen képviselik a szikvízgyártó szakmát: a Fröccsfesztiválon; a HÍR-es Íznapokon; a Szentendrei Skanzenbeli szüreti mulatságokon, Dombóvár pedig az „Egy magyar kultuszital” vándorkiállításnak ad otthont.
2010 Az Ipartestület elnyeri a HÍR védjegyet.

Életmű-díjasok:

Ampovics Zsolt
Harmos Sándor. Harmos
Zoltai Ferenc (posztumusz)
Baumgartner István (posztumusz)
Györök Gyula
Bánffi István
Deák László

A szikvíz, közkeletű nevén, a szódavíz hivatalosan tanúsított Garantáltan Hagyományos és Különleges termék

Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Az örökség védelmében – A hungaricum oltalmában

Fontos időszaka volt a hazai szikvíziparnak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időszaka. A szikvíz gyártására és forgalmazására ugyanis nem volt uniós szabályozás. Ezért a szakmának elemi érdeke volt, hogy hivatalos formában is rögzítsék a minőségi elvárásokat és az iparág jogszabályi hátteret.

MÚLT ÉS JELEN

A helyzet megoldására kínált nagyszerű lehetőséget a Garantáltan Hagyományos és Különleges (GHK) termék tanúsítása, amely végül pontosan és érdemben rögzítette: a szikvíziparnak hol van a helye a hazai élelmiszeriparban.

Ehhez kellett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az Agrár Marketing Centrum (AMC) támogatása, valamint egy szakmailag jól felkészült szervezet, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület.
Ezt utóbbi fogta össze, irányította és finanszírozta azt a munkát, amelynek végén az ipartörténészek, szikvízipari szakemberek munkája sikert hozott: 2004-ben jogerőssé vált, hogy a szikvíz elnyerte a Garantáltan Hagyományos és Különleges termék tanúsítását, és bekerült a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti értékei közé.

Vagyis hivatalosan is hungarikummá vált.

Ennek volt folyománya, hogy az Ipartestület szerződést kötött az AMC-vel a GHK védjegy használatára – az ipartestület szakembereinek segítségével megteremtették a védjegyhasználat szakmai és jogi hátterét.

A JÖVŐ
A hazai szintű oltalom elnyerése után a szikvíziparosok a közösségi oltalom megszerzését tűzték ki célul. Ehhez azonban az Európai Unió Bizottságának kell felülvizsgálnia, és a szódavíz termékkategóriával ki kell bővítenie azon termékek körét, amelyek a hagyományos, különleges termék minősítésre pályázhatnak. Amennyiben ez a folyamat sikerrel zárul, a szikvíz bekerül a nyilvántartásba.

Víz és széndioxid
Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

SZÓDASZTORI

A szikvíz hungaricum – ezeken az oldalakon ez axióma. Még akkor is, ha Jedlik Ányos előtt többen kísérleteztek Nyugat-Európában a különböző halmazállapotú anyagok összekeverésével.

Az első kísérletező tudós a brit Joseph Priestly volt, aki 1767-ben a széndioxidot vízzel elegyítette, de hamarosan követte őt a genfi Jacob Schweppe, aki 1783-ban egy sokáig titokban tartott módszert talált fel a mesterséges ásványvíz nagyipari előállítására. A következő állomásunk 1813, amikoris Charles Plinth megalkotta és szabadalmaztatta a szifonfejet.

Jedlik Ányos pár évvel később, 1826-ban ért el újszerű eredményeket a kísérletezés területén: a győri bencés apátságban a balatonfüredi ásványvizet mesterséges szénsavas vízzel, a szódavízzel helyettesítette.

Voltaképpen ezzel alapozta meg a magyar szikvízipar történetét. Jedlik maga is szikvízkészítő volt egy darabig, de a jogot később átadta unokaöccsének, és ezt követően már sorra születtek meg a magyar szikvízkészítő műhelyek.

Szóda és bor

Íme a spritzer! Íme a fröccs!

Anekdoták és töredékek a magyar fröccstörténelemből

Mikor és hogyan találták fel a fröccsöt? – bármelyik kvízműsor beugró kérdése is lehetne a felvetés, de a szerkesztők gondban lennének a válaszok megadásával. Ugyanis egyértelműen JÓ válasz nem létezik.

Jedlik Ányos, a felvidéki születésű, világhírű magyar feltaláló, bencés tanár írásaiban az tudatja velünk: a győri bencések már az 1800-as évek elején vizet adtak az apátság borához. Sőt! Balatonfüredi savanyúvízzel keverték a bort, mert az tartalmazott némi természetes széndioxidot. Ezeket a tapasztalatokat vihette magával Jedlik Fáy András birtokára, ahol a vendégek között volt Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely is. Itt mutatta be a kiváló társaságnak találmányát, a pesti üzemében készített szódavizet, amit mindjárt hozzáspricceltek Fáy kissé savanykás borához.

Az italt Jedlik így mutatta be: „Íme a spritzer!”. Vörösmarty replikázott: ”Ez túl németes, legyen inkább a neve FRÖCCS!”

A történetírók persze megjegyzik: Győrben, már az 1820-as években ihattak fröccsöt a bencések, hiszen Jedlik ott és akkor találta fel a szikvízgyártást.

Az elmúlt közel két évszázad alatt százezrek váltak a fröccskultúra híveivé. Fröccsreceptek hosszú sora bizonyítja, hogy a bornak és a szódavíznek különféle arányai, elkészítési módjai döntően befolyásolják az ízvilágot.
Azt azonban egyetlen recept sem vonja kétségbe: igazi fröccsöt csakis igazi szódavízből lehet készíteni! A hagyományos szódavíz első cseppje ugyanolyan csípős, kissé savanykás, mint az utolsó, ráadásul mivel nincsenek benne ásványi anyagok, a bor megtarthatja bukéját.

A fröccs nem futott be nemzetközi karriert, de ezt egyedül csak a világ sajnálhatja…

Fröccshatározó
Fröccs vagy Spriccer
Kisfröccs, Fütty, Rövidlépés: 1 deci bor + 1 deci szóda
Nagyfröccs, Hajtás, Húzás: 2 deci bor + 1 deci szóda
Hosszúlépés, Fordított: 1 deci bor + 2 deci szóda
Házmester: 3 deci bor + 2 deci szóda
Viceházmester: 2 deci bor + 3 deci szóda
Háziúr, Bivalycsók: 4 deci bor + 1 deci szóda
Lakófröccs: 1 deci bor + 4 deci szóda
Krúdy-fröccs: 9 deci bor + 1 deci szóda
Sóherfröccs, Távolugrás: 1 deci bor + 9 deci szóda
Góré fröccs: 1 deci bor + spriccentésnyi szóda
Polgármester: 6 dl bor + 4 deci szóda
Mafla: 0,5 liter bor + 0,5 liter szóda
Csattos: 1 liter bor + 0,5 liter szóda
Lámpás: 1,5 liter bor + 0,5 liter szóda
Magyar-Angol: 6 dec bor + 3 deci szóda
Újházy fröccs: Bor + kovászos uborka leve
Színészfröccs: 2 deci szóda, az is “langyosan”
Kagál: Tetszőleges fröccs + teáskanál málnaszörp
Kass v. Tisza fröccs: Vörösbor pezsgővel
Matrózfröccs: Korsó sör, mellé 1 deci rum

Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Halmazállapotokban

Eredményes érdekérvényesítés és mindennapi küzdelem

A szikvízgyártás olyan hagyományos ipar Magyarországon, amit nagyon fontos, hogy megőrizzünk a jövőnek. Már csak azért is, mert a szódavízgyártásból alakult ki a mai modern üdítőipar.

Számtalan sikert mondhat magáénak a magyar szikvízgyártás érdekképviselete. Elsőként említhetjük, hogy a testületnek sikerült a szódavizet bent tartani az alapvető élelmiszerek között, ezért lényegesen kedvezőbb áfa kulccsal kell utána adózni, mint a konkurenseknek.

Az érdekérvényesítés másik plasztikus példája, hogy Magyarországon a szikvízgyártás lett az egyetlen olyan élelmiszeripari ágazat, amelyet nem az Unió szabályoz, hanem pontosan fordítva: ő szabályozza az európai szikvízgyártási normákat.

– Mindez nem utolsó sorban, annak köszönhető, hogy Európában egyedül Magyarországon van a szikvízgyártás mögött olyan erős érdekvédelem, mint az Ipartestület.

Ezért szokták Magyarországot szikvizes nagyhatalomnak is titulálni – jegyzi meg Deák László, aki nyolc éven át vezette az Ipartestületet.

Az előző oldalakon bemutatott Garantáltan Hagyományos Különleges termék védjegy hasznosításának joga szintén a szikvízgyártók kezébe került.

A védjegy használatát mindenkinek meg kell fizetnie – ha valaki testületi tag, akkor olcsóbb, ha nem, akkor drágább a védjegy feltüntetésének joga.

Használati díjat azonban mindenképpen kell érte fizetni.

Egyébként is jellemző a szikvizesekre, hogy nem vitték, hanem hozták a pénzt a testületnek. Rendezvényeikre mindig próbáltak szponzorokat találni, ahogy az általuk megjelentetett kiadványokat is csak részben finanszírozta a MOSZI.

A jelenlegi legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyvállalatok ásványvizei mellett a szakmának egyre kisebb a piaci részesedése – a szikvizesek nem tudnak versenyezni a nagy cégekkel.
Ezért az Ipartestület legfontosabb feladatának a szakma fennmaradásáért folytatott harcot jelölte meg.

Egy ország, egy szakma, egy hitvallás
Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Családi körben

A magyar szikvíziparban több olyan családtörténet van, amely hűen reprezentálja a szakma életpályáját is. Az egyik legrégebbi dinasztia a Bánffi családé. Nem voltak híján sem nehézségeknek, sem sikereknek. Az eltelt hosszú évek alatt két dolog azonban mindig jelen volt: a kitartás és a szakmaszeretet.

A Bánffi család története több mint száz évvel ezelőtt kezdődött. Belányi Ferencné ekkor nyitotta meg első szikvízüzemét Kistelken, saját kocsmája mellett. Az üzem 1929-ben, a nagy gazdasági világválság idején szinte teljesen tönkrement.

Belányi Ferencné halála után lánya, Bánffi Mihályné örökölte a kocsmát a szikvízgyárral együtt, azonban a háború és az utána következő évek nem kedveztek a vállalkozásnak. Az 1944-es esztendőben a szovjetek a szikvízszállításra használt lovat és az alkoholt vitték el, 1950-ben az államosítás pedig mindent, ami ottmaradt.

Bánffi Mihályné azonban nem adta fel könnyen a harcot: 1952-ben élve a lehetőségekkel visszavásárolta az államtól szikvízkészítő gépét, és újra indította az ipart. Bánffi Mihályné fia, Bánffi Tibor 1972-ben Kistelekről Szegedre költöztette a szikvízüzemet, és immár a megyeszékhelyen folytatta tovább az ipart.

A vállalkozás az 1980-as évek elején kezdett fellendülni, amikor megynyíltak az első magánvendéglők. A kitartó munkának köszönhetően hamarosan szinte minden étterembe Bánffi Tibor szállította a szikvizet Szegeden – éves termelésük 120-150 ezer liter szikvíz volt. Bánffi Tibor halála után fia, Bánffi István vette kezébe a vállalkozás irányítását, amely egyre szebben fejlődött – az 1980-as évek végére az eladások már elérték az évi 300-400 ezerlitert. A rendszerváltás után úgy tűnt, hogy a Bánffi család és az egész szikvizes szakma nehéz helyzetbe kerül, mivel keletre már nem, nyugatra még nem lehetett értékesíteni a magyar termékeket, a hazai piacon pedig megjelentek az italautomaták – a magyar piac egy apró buborékká zsugorodott. 1991-ben azonban Nagy Lajos püspökladányi vállalkozó szabadalmaztatta a szifonfejjel ellátott műanyag palackot, amiben Bánffi István rögtön meglátta a fantáziát.

Így modernizálták a már meglévő üzemet, és beindítottak még kettőt, valamint négy teherautót is vásároltak. A kitartó munkának meg lett az eredménye: 1995-ben a termelés meghaladta a kétmillió, 2003-ban pedig elérte a két és félmillió litert.

A hanyatlás az Európai Unióhoz való csatlakozás után, 2004-ben kezdődött el az áruk szabad áramlásával – a termelés évről évre csökkent. A család azonban nem adta fel, és a újabb piaci lehetőségeket kezdett keresni.
A Szeged környéki településeken elindították a házhozszállítási akciót, ami a vártnál is jobban sikerült, így jelentősen tudták bővíteni az ügyfelek körét.

Bánffi István és felesége, Andóczi Balogh Éva az 1980-as években kezdte el gyűjteni a magyar szikvízgyártás emlékeit. A világon is egyedülálló szikvíz-történetigyűjteményből azóta állandó kiállítás nyílt Szegeden, a Szent István téri víztoronyban.

DINASZTIÁK

A szikvizesek félig viccesen Jedlik Ányosban nem csak a híres tudóst látják, de egy kiváló iparost is, aki 1841-ben Pesten nyitotta meg üzemét. A szakmában azóta patinás és régi dinasztiák sora dolgozik. Bánffiék mellett ilyen például a Papp család, amely 100 évre visszamenően foglalkozik szikvízkészítéssel, a Györök család 1922 óta űzi a szakmát, a Deák család pedig éppen a negyedik generációhoz ért. Arra a kérdésre, hogy kik a szakma legfontosabb képviselői, az általunk megkérdezettek egybehangzóan rávágták: „Mindenki!”

Szikvízkészítés - Pezsgő tradíciók

Buborékkészítés mesterfokon

A TANÁR ÚR: Ampovics Zsolt

A szódavíz készítése – akár maga a termék – szintén magyar sajátosság. A MOSZI iskolájában Ampovics Zsolttal 2003-ig tanította a mesterséget az Ipartestület által kidolgozott tematika alapján.
– Sokan talán nem is gondolnák, de a szikvízkészítés nagyon összetett dolog. Az elméleti órák az általános élelmiszeripari ismeretek, a balesetvédelem, a környezetvédelem és a géptan tudásanyagát ölelik fel, a gyakorlati órákon pedig a palackozás mesterségét sajátítjuk el.
– Szeretett tanítani?
– Nagyon szerettem, pedig nem voltam könnyű helyzetben… Nagyon heterogén osztályaim voltak mind korban, mind motivációban – egy osztálytermekbe ült a 18 és a 64 éves diák. Az, akit tényleg érdekel a szakma és az, akit csak kötelezett a munkáltatója.
– Hogyan birkózott meg ezzel?
– Szigorú voltam, de ugyanakkor sokat viccelődtem. Igyekeztem mindig jó hangulatot teremteni az osztályban, ami az első lépés volt afelé, hogy felkeltsem a diákok érdeklődését. Nincsen annál nagyobb öröm egy tanár számára, amikor látja a csillogó szempárokat, és tudja: most tényleg odafigyelnek rá.
– Mekkora az érdeklődés a szikvízgyártás iránt?
– Kezdetben egyszerre négy csoportot is tudtunk indítani; a minimum létszám 18 fő volt, de volt úgy, hogy 36-an voltak egy csoportban. Mostanában lanyhult az érdeklődés, de én bízom benne, hogy a jövőben újra sokan fordulnak hozzánk.
– A nagyáruházak polcain halomban állnak az ásványvizek… Hol látja a fellendülés mozgatórugóit?
– Egy kisiparos más piacra dolgozik, mint a multi – nyilván velük nem lehet versenyezni. A kisiparosnak a kisebb közösség a célpont, ha ismerik, és jó vizet készít, akkor meg tud élni belőle. És ott van a fröccs! Aminek ugye alapvető összetevője a szikvíz. Fröccsivó nemzet lévén az értékesítési piacnak ez jelentős részét képezi.

Levegőből a csillagokig

A VÉGZETT DIÁK: Mozsolics Gábor

Mozsolics Gábor az ország „legfrissebb” szikvizese. Sokáig légiutas-kísérőként dolgozott, de úgy döntött, hogy mihamarabb leszáll a földre.
– Nem tudtam, mit szeretnék csinálni… Csak azt, hogy a saját lábamra akarok állni. Anyósom a sok lehetőség között feldobta, hogy legyek szikvizes, nekem pedig ez volt a legszimpatikusabb. Így 37 évesen beiratkoztam a MOSZI tanfolyamára. Érdekes volt, mert a csoportunkban én voltam az egyetlen, akinek teljesen új volt a szakma. A többiek régi szikvizesek voltak, csak az OKJ-s bizonyítvány megszerzése miatt iratkoztak be. Mindenben segítettek és jó munka-barátságok is születtek a tanfolyam alatt – többükkel most is tartom a kapcsolatot.
– Más az óra és más a munkaóra. A gyakorlatot hol szerezted meg?
– Az elméleti oktatás után Deák László üzemébe kerültem gyakorlatra. Mindent tőle tanultam meg a szakmáról. Rendkívül segítőkész volt, és azóta is nagyon jóban vagyunk.
– Jól döntöttél, amikor ezt a patinás mesterséget választottad?
– Abszolút. Azt gondolom, hogy a szikvízkészítésben ma is sok lehetőség rejlik. Nulla tudással, nulla szikvizes előélettel érkeztem a MOSZI-ba, azóta egy év telt el, és azt gondolom sikerült felépítenem egy sikeres vállalkozást. Különösen nagy fantáziát látok a lúgos víz forgalmazásában, mert egyre többen keresik. A következő szikvizes gyűlésen mindenképpen mondom a többieknek, hogy csapjanak bele, mert érdemes!!!

 

akadmin